Arash mintha csak Karinthy paródiájából lépett volna ki, majdnem mindent kétszer mond: az első sláger címe Boro Boro, a következő Tike Tike Kardi, ráadásul a lemez borítóján azt olvassuk: Arash Arash (ebből sejthetően csak az egyik a lemez címe).
De az ilyesmin nem érdemes gúnyolódni; ha egyszer jelent valamit, akkor miért ne, ráadásul mennyivel könnyebb azt megjegyezni, hogy Boro Boro, mint hogy Mundian To Bach Ke. Azért ez utóbbit is sikerült, gondolom, sokaknak megjegyezni, hiszen ez volt Panjabi MC hatalmas slágerének a címe, amitől egy nyáron át nem szabadulhattunk, és még azóta is fel-feltűnik itt-ott. Nem véletlenül pont ezt a számot hoztam szóba, hiszen egyértelműen erre hajaz Arash muzsikája is. Végy egy kis keleti tánczenét (banghrát, ha fel akarunk vágni ismereteinkkel), vegyíts hozzá sok-sok dancefloor-elemet (szintit, dobot, ilyesmit), dobj valami nagyon fülbemászó refrént vagy ilyesmit, és kész is a nemzetközi szupersláger. Míg Panjabi MC inkább a hip hopos oldalról közelített a maga hagyományaihoz, addig Arash inkább a könnyű popzenét favorizálja; míg a Mundian stb. azzal fogott meg mindenkit, hogy átvette a Knight Rider basszusmenetét, addig Arash inkább a rendkívül fülbemászó refrénekben bízik. Akár azt is mondhatnánk, hogy még egy kicsit tovább "könnyíti" az amúgy sem túlságosan nehéz Panjabi-féle receptet.

A Boro Boro tehát menthetetlenül sláger lett, és a Tike Tike Tardi is bizonyára meglehetős sikereket fog elérni - de vajon sikerül-e Arashnak az, ami másoknak nem? Nevezetesen úgy bedobni egy új stílust, vagy legalábbis egy új hangzásvilágot a köztudatba, hogy az ne csak néhány slágert tudjon produkálni, hanem hosszabb időre megváltoztassa a dolgok állását. Nos, a kérdésre az én válaszom: nem hiszem. Végighallgatva Arash debütáló lemezének tizennégy számát, nagyjából ötven percét, úgy érzem, hogy ő is megmarad egy-két slágeres előadónak, aki később is próbálkozik majd persze, de egyre kisebb figyelemmel követi majd a nagyközönség a munkásságát, még végül majdnem teljesen elfelejtjük. Lehet, hogy a Boro Boro még évek múltán is felbukkan egy-két kereskedelmi rádióban, de túl sok új sláger nem hiszem, hogy követni fogja.

Egyszerűen azért, mert Arash minden számában ugyanazt a receptet követi: több-kevesebb keleti muzsika, ami megadja az ízét; jó sok nyugati tánczene, főleg a szintipopos fajtából, néha egy kis egyéb beütéssel (az eurotrance-től az R&B-ig), és persze sok-sok ének, a fülbemászó fajtából. Elég ahhoz, hogy ne bánjuk meg, ha beszereztük a lemezt, és gyakorta meg tudjuk hallgatni - de nem elég ahhoz, hogy nagyobb tömegeket tegyen az új stílus elkötelezett rajongóivá.
Arash teljes neve egyébként Arash Labaf; Teheránban született, Iránba, ahonnan családja (szülei és két testvére) a nyolcvanas évek végén Svédországba költöztek (bár az időjárás valószínűleg szokatlan lehet ott számukra, viszont az élet nagyjából ezerszer kényelmesebb.) Arash mindig zenerajongó volt, és a középiskola elvégzése után belevágott a dalszerzésbe, a producerelésbe. A Boro Boro Svédországban tavaly ősszel jelent meg; a cím jelentése egyébként "menj el", hogy mért, az kiderül a klipből. (A CD-n egyébként mind a két kislemezhez tartozó klip megtekinthető egy számítógép segítségével; nem túl nagy szám egyik sem, de szépek benne a lányok.)